Az iskola története

"Lassanként, észrevétlenül kedveltessük meg a tudományokat, s neveljünk a kultúrának, az európai civilizációnak egy új életre való, erőtől és eredetiségtől duzzadó népet hazánk javára és dicsőségére!"

(Szily Kálmán)

A történet 100 éve kezdődött, amikor a XIX. század végén elbontották a helyőrségi laktanyát, a Neuegebaude-t, s a helyőrséget a város legkülönbözőbb részeire telepítették. A vártüzéreknek jutott a Ferencváros és Pesterzsébet határán elterülő füves térség, ahová először barakkokat állítottak, majd megépült a 6. Vártüzérség laktanyája. Ez az épület eredeti formájában, belső korszerűsítéssel megfiatalítva jelenleg az iskolához tartozó kollégium. Az I. világháború után megszűnt a fegyvernem, s a laktanya egyik részét rokkant, beteg katonák hadastyán otthonává alakították.

Az épület másik szárnyában a Toldi Miklós Vívómester- és Sport-tisztképző Iskola működött. Jó tárgyi feltételek mellett, magas szinten folyt a képzés. Az iskola udvarán még úszómedence is épült. (Jelenleg is ott omladozik a tornaterem mellett, s a felújítására tett kísérletek évek óta kudarcba fulladnak.) Az intézményben edzőtáborozott az 1936-os berlini olimpiára készülő öttusa- és úszóválogatott. A II. világháború idején az épület ismét tüzérlak tanya lett. A környéket számos bombatámadás érte, de az épületet nem döntötte romba. Annál nagyobb pusztítást végeztek a közelben lakók.


1947 december: Tildy Zoltán köztársasági elnök látogatást tett
a Timót utcai Ifjúmunkásvárosban

A régi iskolaépület

 

1947-ben ismét megpezsdült az élet, s megszületett a jelenlegi iskola elődje, a Pataki István Tanonc- és Ifjúmunkás Város, amely a háborúban szülő nélkül maradt, hajléktalan fiatalokat fogadta be.

1949. decemberében az otthon létszáma már elérte a 600 főt. Az itt lakók az ország legnagyobb nehézipari üzemében, Csepelen sajátították el a különböző szakmáit. Ettől az évtől indult meg az intézményben - melynek neve 2. sz. MHT iskola - a lakatos és esztergályos tanulók elméleti képzése, heti egy napon.

Az 1952-ben megépült tanműhely megkapta az EAN-280-as esztergagép gyártási jogát, mellyel ellátták az országos iskolahálózatot is. A termelés az iskola további fejlődését eredményezte. Ehhez társult az 1967-ben bevezetett emelt szintű szakmunkásképzés, amely heti 3-3 napban határozta meg az elméleti- és gyakorlati képzés arányát.

1970-től az iskola 2. számú "Bordás András" Szakmunkásképző Intézet néven volt ismert.

Bordás András - a névadó
Bordás András - a névadó
Bordás András szoboravató ünnepség
Bordás András szoboravató ünnepség

A hetvenes évek végén rohamosan csökkent a beiskolázott tanulók száma. A megváltozott társadalmi-gazdasági igények az akkori iskolavezetést új stratégia kidolgozására késztették. A széleskörű elemző- és előkészítő munka után megszületett a stratégiai döntés, amely két szinten határozta meg a feladatokat.

  • Elsőként bevezették a csőszerelő (víz-, gáz-, központi fűtés, hegesztés) szakmák oktatását,
  • majd ennek tapasztalataira építve 1983-ban az iskolában megkezdődött a szakközépiskolai képzés.

A tanulók létszáma az 1980-1985 -ig terjedő öt évben megháromszorozódott, így a néhány évvel azelőtt még fennmaradásáért küzdő iskola 1984-ben 1000 tanulóval korszerű, új épületbe költözhetett.


Az iskola udvara ma

Az iskola 1984-ben átadott épülete (utcai nézet)

Ez további lendületet adott a tantestületnek és az iskolavezetésnek. A munkaközösségek kidolgozták egy lehetséges technikusképzés dokumentációit, s az elképzelés 1987-ben már gépésztechnikus osztály formájában realizálódott.

A folyamatos fejlesztés újabb állomásait az 1992-ben induló világbanki kísérleti osztályok, világbanki gépész és világbanki informatika, majd 1994-ben a gimnáziumi képzés bevezetése fémjelzik. Újabb fordulópont az iskola életében az 1999-ben elinduló kéttannyelvű épületgépész-technikus képzés elindulása.
1999-ben indultak be a 13/14. évfolyamon a szoftverüzemeltető, programozó, 2000-től a műszaki üzletszervező technikus, 2002-től a műszaki mérnökasszisztens, majd 2003-ban indul az informatikai mérnökasszisztens képzés.

2002-től az iskola felvette a Szily Kálmán Szakközépiskola nevet (Szoboravató rendezvény, névadó rendezvény képek)

2007-ben az iskola részévé vált a Klauzál Szakközépiskola amelybe beolvadt a korábbi Tótfalusi Kiss Miklós Nyomdaipari Szakközépiskola, így iskolánk örököse ennek az iskolának.( A Tótfalus Kiss Miklós Szakközépiskola pedig jogutódja volt a Ságvári Endre Nyomdaipari Szakközépiskolának) Az iskola létszáma meghaladta az 1600 főt, mivel a két beolvadt iskola teljes tanulólétszáma hozzánk került.

Ekkortól az iskola elindította a mechatronika, elektronika, nyomdaipari és kiadványszerkesztői képzéseket.

2010-ben az iskola a Szily TISZK központi iskolája lett és csak érettségi utáni, illetve szakmunkás osztályokat lehetett indítani. Az idskola létszáma rohamosan csökkent.

Elindultak a távközlési szakmák is

2012-ben az iskola fenntartója a Klebelsbelg Intézményfenntartó Központ lett. Az előtte eltelt években Eddig az iskola tanulólétszáma csökkent és éppen elérte a 750 főt.

2015-ben az iskola a Budapesti Gépészeti Szakképzési Centrum Szily Kálmán Műszaki Szakközépiskolája, Szakiskolája és Kollégiuma néven a Budapesti Gépészeti Szakképzési Centrum tagintézménye lett.

Jelenleg évente átlagosan 7-9 kilencedikes osztály indul, és a nálunk végzett dákok részére szakirányú képzés területén a 13. és a 14. osztályok széles választéka áll rendelkezésre.

A 2015-2016-os tanévben intenzív felnőttoktatás indult el különböző szakmákban.

A 2017-2018-as tanévben a beiskolázási létszám 1161 fő volt.

Az iskola Fotóalbumában található régi képek: